Az MSZP tovább folytatja a negatív kampányát, ez a blog meg teljesen elindult abba az irányba, hogy kizárólag a negatív politikai kampányokkal foglalkozzon. De hát mit tehet az ember, amikor most ez a divat.
A szocialisták a Magyarország ma fantázianevű kampányukra - amely a Hoffmann Rózsát, Matolcsyt, később pedig Orbánt ábrázoló plakátokra (és óriásplakátokra) épült - egy igen hosszú videóval tették fel a koronát (lásd a bekezdés alatt). A majdnem 20 perces kampányfilm célja, hogy az MSZP nézőpontjából mutassa be az elmúltháromév eredményeit, illetve eredménytelenségét. Az alkotás a klasszikus receptre épül: szépen sorban hozza fel az összes olyan kérdést, amiben a kormányt támadni lehet. Közben néhány "beszélő fej" kommentálja a narrátor által elmondottakat. Tényleg minden egyes téma előkerül, amivel csak támadták a kormányt annak megalakulása óta; az egész videó egy kicsit olyan, mintha egy szép csokrot próbáltak volna összeállítani a Jókai utca aszfaltjának repedéseiben nyíló virágokból.
Bár látszólag nagyon egyben van a kampányfilm, valami mégis hiányzik. Katt a továbbra.
Ez a valami pedig nem más, mint a figyelem megragadása. A kampányfilm nem elég ütős, sőt egyáltalán nem ütős, nincs benne olyan elem, ami felkeltené és fenntartaná a figyelmet. Ez már önmagában is hiba lenne, de főleg azért jelent problémát, mert mindez párosul egy majd' 20 perces videóhosszal. Az MSZP videóját érdemes összevetni az utóbbi évek legjobb magyar negatív politikai videójával, ami egyben az eddigi legsikeresebb online kampányfilm ever (hazánkban). Talán senki sem fog meglepődni, hogy az Underdog és Gery Greyhound által készített, "A mi éveink" című videóra gondolok (lásd alább). A jelenleg több mint 600 ezer megtekintésnél járó alkotás 2010-ben a semmiből robbant be a köztudatba, hogy aztán rövid idő alatt vírusként terjedjen szét a világhálón, többek között a közösségi médiában. A videóban megvolt minden, ami kell: hitelesség, számok tömkelege és egy jól eltalált zene, mindez magas minőségű megjelenítéssel tálalva. A legfontosabb mégis az volt, hogy ezekből az összetevőkből egy nagyon drámai hatást keltő videót sikerült összehozni, egy olyan alkotást, amelyben audiokommentár nélkül is teljesen egyértelmű és hatásos az üzenet, nem utolsó sorban pont azért, mert a készítők nem rágják az ember szájába azt, hanem hagyják, hogy a számuk magukért beszéljenek. Éppen az adatok használata az, amire a hitelesség épül, hiszen a "számok nem hazudnak", hangozzék akármilyen elcsépeltnek is ez a mondat. A dinamikus, akciófilm-jellegű zene nagymértékben hozzájárul ahhoz, az ember figyelme egy percre se lankadjon, és végignézze az egyébként igen hosszúnak számító 10 percet.
Ezzel szemben az MSZP kampányfilmje talán, ha egyszer említ adatot (a tavalyi recesszió mértékét), a videó túlnyomó részében általános kritika hangzik el, amely nagymértékben rezonál az elmúlt három évben hallottakra, gyakorlatilag megismétli mindazt, ami a baloldalról elhangzott az Orbán-kormány intézkedéseinek értékelése kapcsán. Éppen emiatt a videóban nincs drámai hatás, hiszen amit hallunk, eddig is tudtuk (a fenti Gyurcsány-ellenes videóban például olyan elszomorító adatokat mutattak be a magyarországi helyzetről, ami a szélesebb közönség számára összességében nem volt általánosan ismert). A kreativitás hiányát nem is említeném, sokkal zavaróbb többek között a színészek elég átlátszó szereplése. Az eddig felsorolt hibákat pedig éppen az erősíti fel, hogy a videó összesen 19 perces. Emögött - a videó struktúrája, a narrátor mondatai alapján - valószínűleg az áll, hogy a videót készítő stáb egy dokumentumfilm-szerű anyagot szeretett volna közreadni. Ebben úgy mesélik el a történetüket, mintha az egy ország politikai helyzetképét bemutató film lenne egy ismeretterjesztő csatornán.
A legfontosabb kérdés, hogy kinek akar szólni a szocialisták kampányfilmje? Két szóba jöhető célcsoportot tudok elképzelni: az egyik az MSZP törzsszavazói rétege, akik a 2010-es bukás óta is hűen kitartanak a párt mellett, így fogékonyak minden olyan - főleg semmitmondó, a tényszerűséget nélkülöző - kritikára, ami a jobboldal felé irányul. Talán éppen ezért olyan perszonalizált a videó: a készítők igyekeznek a baloldaliak számára jól ismert személyekre, többek között Orbánra, Matolcsyra vagy Bayer Zsoltra fókuszálni. A másik célcsoport azok a bizonytalan szavazók lehetnek, akik nyitottak a kormányváltásra, ugyanis elégedetlenek az ország helyzetével, azaz többnyire egyetértenek a videóban elhangzottakkal.
Úgy vélem, hogy míg az első célcsoportnál a kampányfilm elérheti célját, addig a második esetében nem működhet sikeresen. Ha egy pillanatra eltekintünk attól, hogy egyébként a kormánnyal elégedetlenkedő bizonytalanokat szinte lehetetlen becsatornázni az MSZP szavazói közé, akkor is feltételezhetjük, hogy az ő megszólításukhoz jóval több kell az elmúlt három év baloldali toposzait összefoglaló, hosszú és gyakran unalmas videónál.
Őszintén szólva már azon is meglepődtem, hogy két nap alatt majdnem 100 ezren nézték meg a kampányfilmet. Egyáltalán nem célom a statisztikát a saját véleményemhez igazítani, de szerintem a videót megtekintők között nagyon nagy arányban vannak kifejezetten MSZP-ellenesek, akik pusztán kíváncsiságból nézték meg az alkotást, miután az bejárta az online sajtót. Ezt támaszthatja alá, hogy jóval magasabb azok száma, akiknek nem tetszett a videó, mint azoké, akik kedvelték azt a YouTube-on. Nem hinném, hogy a nézettség az elkövetkező napokban is ilyen dinamikusan nőne; "A mi éveink" c. alkotás nézettségének pedig valószínűleg a nyomába sem fog érni.
